Ha demenciával élő személy dühös vagy agresszív lesz

A düh agresszióba fordulhat: kiabálás, lökés vagy ütés lehet belőle, ami mindenki számára ijesztő lehet a közelben. A viselkedés nem feltétlenül szándékos. Nem bizonyítja, hogy a személy szándékosan akar valakinek ártani. Először tegye biztonságosabbá a helyzetet, aztán keresse, mire lehet szüksége a személynek.

Mit tegyek, ha a düh agresszióba fordul?

Hagyja abba a feladatot, lépjen hátra, és mondjon egy nyugodt, rövid mondatot. Az Alzheimer’s Association azt tanácsolja a gondozóknak, hogy az érzésekre figyeljenek, lassan beszéljenek és csökkentsék a zavaró ingereket. Ha közvetlen veszélyben van, vagy valaki megsérült, menjen biztonságos helyre, és hívja a helyi segélyhívó szolgálatot.

• Állítsa le, ami történik, ha tudja. Ha a fürdés, az öltözködés, egy látogatás vagy más feladat felzaklatja a személyt, álljon meg. A feladat várhat, hacsak nincs azonnali biztonsági vagy egészségügyi ok a sürgetésre.
• Adjon teret. Lépjen hátra, és hagyjon szabad utat mindkettőjüknek a kijutáshoz. Ne szorítsa sarokba, ne zárja el az útját, ne nyomuljon rá, és ne érintse meg váratlanul.
• Halk hang, rövid szavak. Mondhat ilyesmit: „Látom, hogy ideges. Adok egy kis helyet.” Ne vitatkozzon, ne fenyegessen, és ne követeljen magyarázatot.
• Vigye el a többieket. Egy gyerek, látogató vagy segítő mehet egy másik szobába, amíg a személy megnyugszik. Egy nyugodt ember beszéde könnyebben működik, mint több ember egyszerre próbálkozása.
• Ha fizikai erőszak történik, távozzon. Menjen biztonságosabb helyre, és kérjen más embertől segítséget. Ne próbálja lefogni a személyt.

Az Alzheimer’s Society azt tanácsolja, hogy lépjen hátra, kerülje a lefogást és a hirtelen érintést, és erőszak esetén távozzon segítségért. Az Alzheimer’s Association azt is javasolja, hogy kérjen engedélyt, csökkentse az ingerek számát, és ne szorítsa sarokba vagy fogja le a személyt. Ha azonnali veszély fenyeget, használja a helyszínén érvényes segélyhívó számot; ne várja meg, hogy az epizód elmúljon, ha valaki sérülhet.

Mi állhat a viselkedés hátterében?

Lehet több tényező is, és a családtag nem tudja megállapítani az okot. Az Alzheimer’s Association a fizikai kellemetlenséget, a környezeti terhelést és a kommunikációs nehézségeket sorolja a lehetséges okok közé.

Gondolja végig, mi történt röviddel a változás előtt:

• Fáradt, éhes, szomjas volt a személy, túl meleg vagy hideg volt neki, vagy kényelmetlenül érezte magát?
• Nehéz, sietős vagy ismeretlen feladat volt? Folytatta valaki akkor is, amikor a személy már jelezte a nyugtalanságát?
• Hangos zaj volt, többen beszéltek egyszerre, zsúfolt volt a hely, vagy idegen környezetben voltak?
• A személy nehezen látta vagy hallotta, mi történik?
• Változott nemrég egy gyógyszer, a napi rutin, a gondozó vagy egy egészségügyi állapot?

Az Alzheimer’s Society azt javasolja, hogy keressen mintázatokat, és gondolja végig, milyen lehetett a helyzet a személy szemszögéből. Ezek a kérdések a megfigyeléshez adnak támpontot, nem bizonyítják, hogy egy adott tényező okozta a viselkedést. Ne próbálja meg maga megvizsgálni, lefogni vagy gyógyszerezni a személyt.

Hogyan csökkenthetem az újabb epizód esélyét?

Használja fel a megfigyeléseit a következő találkozás alakításához. Ez segíthet, de nem garantálja, hogy a viselkedés nem tér vissza. Egyszerre egy változtatást próbáljon ki, így könnyebben látható, hogy a személy kényelmesebbnek tűnik-e.

• Válasszon nyugodtabb időpontot. Ha egy feladat gyakran rosszul sikerül, amikor a személy fáradt, kérdezze meg, nem jobb-e egy másik időpont.
• Könnyítse meg a környezetet. Kapcsolja ki a háttérzajt, csökkentse a szobában lévő emberek számát, és készítse elő, amire szükség lesz, mielőtt elkezdi.
• Egy lépést magyarázzon, és várjon. Elölről közelítsen, mondja el, mit csinál, kérdezze meg, szabad-e segíteni, és hagyjon időt a válaszra.
• Álljon meg a szorongás jelei láttán. Az elutasítás, az elhúzódás, a feszült arc vagy a hangosabb beszéd jelezheti, hogy érdemes megállni. Ne tartsa fontosabbnak a feladat befejezését, mint a személy kényelmét.
• Legyen egyszerű közös terv. Ha többen gondozzák a személyt, egyezzenek meg abban, mi jelzi, hogy meg kell állni, melyik nyugtató mondatot használják, és kit kell értesíteni, ha a minta megváltozik.

A feladatspecifikus ötletekért lásd a fürdésről és az öltözködésről szóló útmutatóinkat. A kommunikációs tippek azt mutatják meg, hogyan lehet nyomás nélkül beszélni és figyelni.

Mit tehetek, amikor a helyzet lecsillapodott?

Ajánljon megnyugtató szavakat, és ha a személy szeretné, térjen vissza egy ismerős, kevés igényt támasztó tevékenységhez. Ne szidja, ne hibáztassa és ne büntesse. Az Alzheimer’s Society szerint a személy az epizód után is lehet felzaklatott, még akkor is, ha nem emlékszik, mi történt.

Ha egy mintázatot szeretne megérteni, készítsen rövid, magának szóló jegyzetet arról, mi történt közvetlenül előtte, mit látott, meddig tartott az epizód, és mi segített. Tartsa tárgyilagosan a feljegyzést, és ossza meg a személy gondozó csapatával, ha ez helyénvaló. Ne rögzítse a személyt, és ne ossza meg a személyes adatokat engedély nélkül.

Ha egy feladat gyakran szorongást okoz, változtasson az időzítésen vagy a megközelítésen, vagy kérjen segítséget egy másik megbízható embertől. Elfogadhatja az elutasítást, és később újra próbálkozhat. A mit tegyek, ha valaki nemet mond útmutatónk további ötleteket ad arra, hogyan lehet nyomás nélkül megállni.

Mikor kérjek orvosi tanácsot?

Forduljon a személy orvosához az új, hirtelen, ismétlődő vagy súlyosbodó agresszióval kapcsolatban. Az Alzheimer’s Association azt tanácsolja, hogy a viselkedésváltozás miatt orvosi vizsgálatot kérjen, különösen ha a változás hirtelen jelentkezett. Fájdalom, betegség, alvás, a környezet és a gyógyszerek is átnézést igényelhetnek. Egy klinikus fel tudja mérni a személy helyzetét.

Sürgős orvosi segítséget kérjen, ha a személy hirtelen összezavarodik, megsérül, vagy láthatóan súlyosan rosszul van. Ha Ön vagy valaki más közvetlen veszélyben van, hívja a helyi segélyhívó szolgálatot. Ne várjon azzal, hogy összegyűjtse a jegyzeteit, vagy hogy kitalálja az okot.

A saját biztonsága is számít. Mondja el egy megbízható családtagnak, egy klinikusnak vagy a helyi demenciatámogató szolgálatnak, ha az epizódok ismétlődnek, vagy ha fél. Kérjen olyan tervet, amely a személyt és a körülötte lévőket is védi. Önnek is jár a segítség; nem kell egyedül megbirkóznia ezzel.